Andy

Nappali:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Számítógépes sarok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Étkező:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Konyha:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előszoba:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dani szobája:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fürdőszoba:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hálószoba:

 

 

Január óta lázasan szerveztem ezt az osztálytalálkozót és elmondhatom: MEGÉRTE!!! Annó 1998-ban 26-an kezdtünk és 2002-ben 12-en végeztünk ezen a szakon, igen jó eredménnyel. Tanáraink nagyon szerettek bennünket, így hívtak csak minket, hogy: "A CSIPET CSAPAT". A 12 főből 10-en tudtak eljönni, ez azt hiszem nem egy rossz arány!:-)

09.15.-én 15 órakor gyülekeztünk a régi tantermünkben. Először is köszöntöttük volt évfolyamvezetőnket és tanárainkat, majd leültünk, és nekifogtunk, az élménybeszámolónknak, kivel mi történt ez alatt az 5 év alatt. Van aki már 2 gyermekes családanya köztünk, van aki külföldön dolgozik, és van vezető beosztásban dolgozó is. Elég vegyes élettörténeteket hallottunk....

17-kor átballagtunk egy közeli kis étterembe, ott elfogyasztottunk egy finom vacsorát, majd ismét a sztorizgatás kapta az első helyet. Aztán lassan csordogálni kezdtek hazafelé az emberek, de egy kis "kemény mag" továbbindult, hogy az elmúlt évek emlékére tovább szórakozzon.

Így kötöttünk ki a Május 1 sörözőben (szemben a volt iskolánkkal), és bár volt élő zene, és pezsgett a vérünk, mégis egy csendesebb zugot kerestünk, ahol tovább beszélgethettünk, hiszen jó pár éve nem is hallottunk szinte semmit egymásról!

Összegezve: Nagyon jól éreztem magamat és ami a legjobban esett, mindenki megköszönte, hogy megszerveztem ezt a találkozót. Hát, nagyon szívesen lányok! ÖRÖM VOLT ÚJRA LÁTNI BENNETEKET!!!!

A meghívó:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És nem utolsó sorban a tali képekben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Idei első (kisebb) nyaralásunk nem sikeredett túl jóra. Szuperul indult. A Vadása tóhoz mentünk el a baráti társasággal (19 fő) egy hosszú hétvégére. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat hülyültünk, beszélgettünk, jó kis kajákat csináltunk és nem utolsó sorban buliztunk!! Aztán vasárnap hajnai 3/4 4-kor azzal ébreszt a férjem, hogy nagyon rosszul érzi magát, rettenetesen görcsöl a jobb oldala. El sem tudtuk képzelni, mi lehet a baja. Beültünk a kocsiba és irány a legközelebbi kórház. Körmendre mentünk, ahol az orvosi ügyeletre irányítottak bennünket. Ott azt mondta az orvos, hogy vagy gyomorrontás, vagy vesekő. Ha még többször visszajönne a görcs, akkor tutira a veséjével lesz valami. Hát, visszajött. Szörnyű volt nézni, hogy szenved! Ő, aki legalább 15 éve még csak gyógyszert sem vett be. (Mondván elég volt gyerekkorában az asztmája miatt szedni a bogyókat!) Úgy döntöttünk, nem várunk a csodára, így mi elindultunk haza elöbb. Anyósékhoz kellett mennünk, hiszen a gyerkőcünk náluk volt. De ott sem lett jobb. Sőt........ Hétfő hajnalban már a Szászvári ügyeleten voltunk, utána meg a Pécsi klinikán. Be akarták fektetni pár napra, de mondtuk, hogy akkor inkább elmegyünk Veszpémbe, mert ott vannak a szüleim, akik tudnak vigyázni Danira, ha be kell menni a kórházba és ott legalább helyben van a kórház, a bejárást is jobban meg tudjuk oldani. Így hát délután a sógorom elvitt minket Veszprémbe. Naná, hogy megint begörcsölt a kedvesem. Irány a kórház... De semmi különöset nem tudott csinálni vele az orvos. Megnézte ultrahanggal, és mondta, hogy bal oldalon van egy köve, de egyenlőre ezzel nincs teendő, mert nem ez okoz most problémát, hanem a jobb oldalon lévő vesehomok. Na, ez iszonyatos görcsöket tud okozni, ahogy halad lefelé! Hazamentünk és én mást sem csináltam egész héten, mint tunkoltam bele az ételt, de főleg az innivalót, ugyanis a sok görcsöléstől hányingere volt, így nem bírt enni-inni. Ráadásul a No-spa-nak (amit vénás injekcióban is kapott ill. 3x1-2-t kellett szednie) a mellékhatása is kijött. Viszont ennek a betegségnek a legjobb gyógymódja a sok folyadék. De azt hiszem meglett az eredménye. Ma reggel (kisebb kínok között) meszületett sok apró kis kövecske, vagy homok nem tudom, mert sohasem láttam még ilyet. A lényeg, hogy a férjem jobban érzi magát és naná: MA MÁR DOLGOZNI MENT!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megint egy lépéssel közelebb jutottunk a végcélhoz! A lényeg: a gyerekek már nagyot tuddnak játszani a hatalmas betonpaccon (labdázás, biciklizés.. stb)

Nem tudom más is így van-e vele, de Dani nagyon megszenved a kis fogaival! Most épp a 9-10.-et várjuk, hogy kibújjon (szemfogak), de úgy veszem észre, hogy csak a kínlódás van, de fog sehol.. Múlt csütörtökön már kórházba kellett vinni a drágámat, mert annyira örjöngött. Amikor reggel felébredt, nekem már akkor gyanús volt. Egyfolytában csak sírt, semmi nem volt jó neki. Megérkeztek értünk a szüleim (a papi akit Dani annyira imád!), de nem örült egy percig sem, csak sírt és sírt. Adtam neki fájdalomcsillapítót, így az utazás egészen jól telt, de utána a rémálom csak fokozódott. Beraktuk a kiságyba, de csak sírt és dobálta magát, aztán felvettem, de majdnem kiugrott a kezemből, akkor leraktam a földre, de ott is csak vergődött szegény, mint egy törött szárnyú madár! Aztán apu felvette és gyerekek.... Nem akartam hinni a szememnek! Dani csak üvöltött és üvöltött és a tekintete.... Mint aki nincs is magánál! Mint aki épp az őrület határan van! Sírni kezdtem és közben a szívem majdnem megszakadt érte! Bevittük gyorsan a munkahelyemre és megnézte az egyik doktornő, de nem talált nála semmit. Mert hogy mi ekkor még nem is gondoltuk, hogy a fogától sír ennyire! Azt mondta, hogy hazajöhet, de ha délutánra sem javul, vagy esetleg roszabb lesz, vigyük be és felveszi az intenzívre egy teljes kivizsgálásra. Hazamentünk és anyósomat is felhívtuk, mire mondja, hogy nagyon vigyázzunk vele, mert az apja annó "fogfrászt" kapott és pont a szemfogak kibújásakor. Őt injekciózni kellett és fel is vágtág az ínyét, mert magától nem tudott kibújni a fogakcsa. Hát, szép, mondom... Mi vár még ránk! Mert persze ezek után a z csúnya fog még mindig nem bújt elő!

Nem kevés munka árán, lassan, de biztosan haladunk a "szép udvar" kifejezés kiérdemlésének irányába!

Dani kezdi felfedezni az állatokat és barátkozni velük. Kedvencei a kutyusok és a pipik. Anyóséknál kutyusból van egy jókora példány, pipikből pedig dögivel akad játszópajtás. Nagy nevetésben törtünk ki egyik nap amikor rájöttünk, hogy mekkorát tévedtünk Dani szavaival kapcsolatban. Anyósomék fele a nagynénit Nenének rövidítik, és mivel Daninak van egy Kriszta nenéje, tanítgattuk is erre. Elkezdte kiabálni, hogy : NENE NENE!! Hogy örülünk neki.... Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kiabálja NENE, de Tengó kutya után fut. Vagyis neki kiabált és őt kergette. A pipket is szereti hajtani, még az sem érdekelte, hogy az egyik kicsit megcsípte a kis kezét. tegnap pedig kimentünk a Vadkertbe megnézni a pacikat. ha nagyobb lesz az úrfi és szeretné, megtanulhat lovagolni is.

Pipikkel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Tengó kutyus

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap délelött felhívtak a barátnőim, hogy: ha már egyszer ilyen meleg van.... Mi lenne, ha a gyerekek pancsolnának egyet. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, mert Dani nagyon szeret fürcsizni, így a délutáni szieszta után útnak indultunk. Ildi "anyósáéknak" a kertjében felfújtak egy kis csónakot és abba tettünk vizet a gyerekeknek. Nagyon élvezték a locsi-pocsit is és utána a pucérkodást. Persze mindegyik gyerek elfáradt, így nem igen kellett őket este elringatni. És akkor egy pár kép a hancúrról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma bebizonyosodott, hogy "gonosz" anya vagyok!
Ugye Daninak van egy plüss Malackája, amit nagyon imád...
Na, ma reggel gondoltam úgyis világosakat mosok, bedobom  Malackát is a mosógépbe, hiszen már elég koszos volt. Na ná, hogy a fiam kiszúrta, ott van az imádottja. Ki akarta nyitni a mosógép ajtaját, de akkor már elindult a program és nem tudta. Gyerekek............. Azt a keserves sírást.............
Úgy sajnáltam! Gyorsan hívtam, jöjjön játszani az autójával meg a fűnyíróval, de nem! Visszament a fürdő ajtóba, leült és keservesen sírt. Nem tudtam mit csinálni, gyorsan felöltöztünk és lementünk az újságért, közben megláttuk apa kocsiját és most talán szent a béke. Csak majd, ha teregetek, akkor kell vigyáznom!

 

Apa ma délután elvitt minket a Jeli arborétumba. Nagyos szép volt, és jól éreztük magunkat. Az a sok szép virág és az a TISZTA levegő!!!! Dani is élvezte, szinte minden virágot meg akart szagolni. Imádja őket! Jól el is fáradt, így már húzza a lóbőrt. Pár kép a mai napról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végre elkezdődött a nagy munka nálunk. Annyira vártuk már ezt a napot, hiszen ki ne álmodozan szép kertről!? Amikor átnézek a szomszédba, hogy milyen gyönyrű a kertje, csak az van elöttem, hogy : Na, nemsokára a mienk is hasonlóan fog tündökölni.

Szép zöld fű, bográcsozós hely, padok és asztalok, sziklakert, a gyerekeknek homokozó...

Jaj, csak már ott tartanánk!!!!

 

Először is egy táblázattal kezdem, amire mindent vezetek:

Dani fejlődése
Emeli a fejét	1 hó
Megfordítja a fejét	1,5 hó
Mosolyog	1 hó
Álmában mosolyog	1 hó
Nevet	2 hó
Hangosan kacag	2,5 hó
Először nyúl játékér	3 hó
Nézegeti a kezét	2,5 hó
Figyel a színekre	3 hó
Hasáról a hátára fordul	4 hó
Oda vissza fordul	4,5 hó
Gügyög	1,5 hó
Első szó	11 hó
Első mondat
Először aludat át az éjszakát	2 hó
Először evett kanállal	3 hó
Ül segítséggel	4 hó
Egyedül megül	5,5 hó
Egyedül felül	7 hó
Kúszik	7 hó
Mászik	7,5 hó
Áll segítséggel	4 hó
Egyedül áll, de kapaszkodva	7 hó
Egyedül áll kapaszkodás nélkül	8 hó
Jár segítséggel	7 hó
Jár kapaszkodva	7 hó
Jár egyedül	10,5 hó

Igazából ezeket csinálja már, meg sok mást is, de a legtöbbet csak akkor, amikor épp kedve tartja pl. pápá intése.

Puszit ad, ha kérem. De nem akárhogy ám! Ha én kérek puszit, ad és megy az apjához neki is ad. Nade, ha apa kér tőle, nekem utána autómatikusan nem jár ám!!

Bármit kérek tőle, mindent megcsinál. pl.: tedd a kosárba a csipeszt, add oda apának a krémet, keresd meg ezt vagy azt.. A minap elkérte a kávéskanalamat és azzal játszott. Egyszercsak elment a saját szobájába, hallom, hogy ledobja a földre és elkezd játszani a porszívóval. Bementem utána és nem láttam sehol a kanalat. Kérdezem tőle: Danika hová tetted anya kanalát? Erre ő felpattan és előre mutatva az utat odavezet az ágyhoz és mutatja, hogy bedobta mögé!

Nagyon szereti a kukucs játékot, mára már mondja ő is hogy: KUKUCS!!

A labda a mindene, így ha sétálni megyünk és megállunk valahol játszani, nálunk kell hogy legyen egy kis labda, különben elvesz mástól.

Ha valamire azt mondom nem-nem, ő rázza a fejét és mondja: NE-NE

Megkérdezem tőle: Danika, hol van a kaka? Erre ő megmarkolja a pelust és rámnéz, hogy: hát itt!

Mindent megeszik, de csak akkor és azt amihez éppen kedve van. Volt egy idő, hogy a főzelékeket nem ette, csak a darabos kaját, aztán megunta és ha darabosat tettem elé, leszórta a földre. Ma már úgy vagyunk, hogy egyszer főzi van ebédre, egyszer darabos, így talán nem unja meg. (Ma pl. gulyásleves volt az ebéd és annyira degeszre ette magát, hogy alig tudott elaludni, mivel ő hason alvó)

Nagyon szeret hízelegni és bújni. Ha fekszünk, mindig odajön és ránkteszi a kis buksiját. Ha mondom neki hogy szeresd meg xy-t, megy és rá is ráteszi a fejét. De leges-legjobban a MALACKÁT szereti!! :)))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legújabb tudománya pedig, hogy nem kell altatgatni, hanem magától alszik el. Ezt már 3-szor megcsinálta, így remélem továbbra is megmarad ez a szokása!

 

Szombaton ebéd után, azt hittem szívinfarktust kapok!! Én épp mosogattam az ebéd utáni szennyes edényeket, apa pedig tv-zett. Dani egy darabig szépen eljátszott az apja mellett a szőnyegen, egyszer csak egy oltári nagy csörömpölésre lettünk figyelmesek. Az úrfi kijött a konyhába és a sütő alatti szekrényből kirántotta a konyhakőre az egyik edényemet, aminek jénai volt a teteje, és ráadásul még azon volt pluszban egy másik jénai is. Mondanom sem kell, mindegyik millió egy darabra törött szét. És akkor ott álltunk a konyhában mezítláb a sok üvegszinálk közt. Danit gyorsan kiadtam az apjának és mondtam, nézze át, nem vágta-e el valahol az üveg, de szerncséje volt, mert az ilyedtségen kívül semmi baja nem lett. Attól viszont oltárian üvöltött. Így még sosem hallottam sírni, ráadásul kétsége volt esve, mert jött volna hozzámbújni, de ugye nem engedtük, mert nekem gyorsan össze kellett takarítanom a szilánkokat. Vagy 5-ször felposzívóztam a terepet, mire végre hozzám juthatott, és akkor nyugodott meg. Úgy sajnáltam, de mivel én bent voltam a "magban", nem tudtam kimenni hozzá, amíg el nem takarítottam mindent, és egyben kicsit dühös is voltam, hiszen oly sokszok elmondtuk már neki, hogy nem szabad onnan kipakolni semmit. (amellett, hogy 2 edényem összetört, még az új járólapból is kipattant 3 darabka) Ez volt Dani első igazi rosszalkodása!!

Áprilisban múlt 1 éve, hogy megvettük ezt a szép kis lakást itt Sárváron a kertvárosban, egy 4 lakásos társasházban. Azt hittem, ez nyugodt környék és a gyerekeimet nyugodt környezetben tudom majd felnevelni. De úgy látszik ezt valaki igencsak keresztbe szerené húzni. Mikor idejöttünk, már itt lakott egy fiatal család, van egy 6 éves kifiúk és akkor már várták a tesót is, (a fiamnál két hónappal késöbb született meg) és itt volt egy idősebb néni. Jaj, de jó gondoltam, lesz a gyerekemnek játszótársa és lesz egy "pót nagymami" is, hiszen a szüleim és az anyósomék is igen messze laknak. Aztán beköltözött a 4. lakó is, szintén fiatal család kisgyerekkel. Egy darabig nagyon jól megvoltunk így "egymás mellett", de jöttek a gondok. Az első lakó szólt, hogy mivel társasház vagyunk, és eddig ő intézte a ház ügyes bajos dolgai, legyek szíves idén elvállalni a közös képviselőséget. Hát, gondoltam, miért ne. Ithhon vagyok a fiammal, igazából ráérek és kedvem is volt hozzá, de mára már tudom, rosszul döntöttem. Mivel az udvar nem olyan szép (gidres-gödrös, hol van fű-hol nincs), úgy döntöttünk, felújítjuk. Emellett azért kéne kötni egy társasházbiztosítást is és társasházi számlát, amire minden hónapban közös költséget szedünk, amolyan felújítási alapnak. Természetesen ez úgy működik, hogy a közös képviselő lakógyűlést hív össze és ott megszavazzuk, kinek mi és hogy tetszik. Eddig nem is lenne gond, de az idős néni már az idegeimre mászkál. Na, nem azért, mert idős, félre ne értse a világ, hanem az örökös kötöszködése miatt. Kezdjük ott, hogy nem is övé a lakás, ő csak haszonélvező, de mivel itt lakik, úgy gondoltuk, nem támadjuk hátba és vele is megbeszéljük a terveinket, nem egyenesen a fiához futunk. Minden lakógyűlésre eljött, meghallgatta, elfogadta amiket mondtunk, aztán pár nap múlva jött és nekem mondta, hogy ebbe és ebbe ő nem megy bele. Először azon vitatkoztunk össze, hogy ő márpedig nem hajlandó az udvarrendezési költségek 1/4-ét kifizetni, hanem négyzetméteres arányban osszuk el. Kérdezem én: Mi köze a közös, osztatlan területű udvarhoz a lakás nagyságának???? Hiszen ő, mert a legkisebb lakásban lakik, semmivel sem jár hátra a garázshoz kevesebbet, mint pl. mi! Vettünk közös fűnyírót is. Azt sem akarta így fizetni, mondván ő úgysem használja. Na, de kérem, hát helyette a mi férjeink nyírják a szabadidejükben az a k.... füvet! Vagy nem? Ilyet én ki nem mernék ejteni a számon! Ráadásul, ahol tudunk, spórolunk, mert senkinek sincs felesleges pénze, így amit csak tudunk, magunk végzünk el az udvarfelújításban pl. földmérés, betonozás, kerítésre nád felrakása stb. Ezeket is igazán helyette fogják az fiúk megcsinálni, hiszen az ő garázsa elötti betont akkor ki rakná le? Nem hogy örülne, hogy neki és a kedves fiának itt semi-de semi dolga nem lenne, csak a részt kéne beadni, itt agittál nap, mint nap! Vasárnap volt egy rendkívüli lakógyűlés, mert újra megbeszéltünk mindent és aláírtuk a papírokat, hogy utólag senki ne tudjon visszalépni, én hétfőn elnyargaltam a bankba, megnyitottam a társasházi számlát, tegnap megkötöttem a biztosítást a társasházra, erre ma jön Teri néni és azt mondja, ő nem megy bele az új biztosításba, marad a réginél. Hát, akor erre megint mit mondjak? De ő azt állítja, hogy ő soha semmi nem mondhat, mert mindig leszavazzuk. Ez persze nem igaz, erre pléda: meg szerettük voltna nyitni a Fundamenta lakáskasszát is mint előtakarékosságot, hogy 4 év múlva milyen jól jönne az a 322 ezer forint ha valamit fel kellene újítani a házon. Persze ez állami támogatsásal együtt ennyi. Nem, ő nem fizet ilyet, mert ki tudja mi lesz vele 4 év múlva és ő a következő lakónak nem hagy itt pénzt -címszóval le lettünk szavazva. Vagyis maradt a megbeszélt összeg berakása a társasházi folyószámlára. Ez sem rossz így, de semmit nem kamatoziké s ez 4 év múlva is csak annyi lesz, amennyit mi berakunk! Na mindegy. Erre fel, ma jön, hogy ez se tetszik neki, mert a havi 10 ezer (négyzetméter arányosan elosztva) neki valahogy úgy jön ki, hogy 3 vagy 5 Ft a vége és nem kéne "filléreskednünk". Szóval.... Ja!! A mai napot azzal indította, hogy átjött hozzám két papírral ( merthogy a vízszámal úgy jön, hogy társasház, és mindenki aztán fizeti be nekem a fogyasztás arányában) amin a vízdíj van, és a következő kérdést teszi fel: miért fizettem ebben a hónapba több vízdíjat, holott a múlt hónapban is csak 2 m3 vizet használtam el. Na, erre igen felment bennem a pumpa, hiszen van egy közös kerti csapunk és a minap mondta nekem hogy milyen jó hogy van és lehet locsolni a virágokat, meg hogy ő írja, mennyit locsol róla! Szóval a többlet egyértelműen a kerti csap fogyasztása 4 részre elosztva. Mire elmagyaráztam neki.... Nagyon nehéz eset. Rengetegszer összevitatkoztunk már ezek miatt és én mindig azt mondom neki a végén (amiután becsukom elötte az ajtót): hogy látja Teri néni! Nekem itt van ez a csöpp gyermek, akit fel kell nevelnem és arra kell az energiám, hogy vele foglalkozzak, ne pedig más nyűgjével! Szóval, ha én előre tudom, hogy egy "kolonc" szakad majd a nyakamba ezzel a közösképviselőséggel, akkor tutira nem vállalom. Főleg, hogy tervben van a tesó, és nekem nagy nyugalomra lesz majd szükségem!

Húúúúú! Ez jól esett! Jó volt kiírni magamból a dühömet, mert a fiam alszik és nem akarok hangosan szitkozódni!

Tényleg, nem tudom, hol kezdjem.... Már ezer éve nem írtam a bolgba, valahogy nem volt ihletem és nem vitt rá a lélek. Igaz, azóta túl vagyok egy csúnya torokgyulladáson, amivel szerencsére Danit nem sikerült megfertőznön (ő csak kicsit náthás lett), most meg a kis drágám betegeskedik. vagyis tulajdonképpne fogalmam sincs, mi baja van! Szombaton hajnalban amikor felsírt, odamentem hozzá és éreztem, hogy tűz forró a feje. 39 fokos láza volt, így irány a hűtőfürdő, gyógyszer és aludtunk tovább. reggel még lázes volt, de délutánra már csak egy kis hőemelkedés maradt, azóta semmi. Viszont marad a hasmenés (szinte pelenkából kicsorgó) és tegnap este sikerült visszontlátni a vacsijá! Azóta az étvágya is rosszabb és most megint aggaszt valami: reggel 6-kor ébredt, így fél 8-kor vissza kellett altatnom, mert fáradt volt. De ma mentünk tanácsadásra (súlya: 8540 gr, hossza: 75,8 cm), és fél 10-kor úgy kellett keltenem. Semmire nem ébred fel: ajtónyitás, pakolás, redőny felhúzás. Máskor ha egy kis légy a szobája elött pukkanta el magát,már felébred, most meg semmi. Elmentünk a doktor nénihez (akinek csak a látványától is sírva fakadt), utána sétáltunk egyet a barátnőimmel és az ő gyerkőceikkel. hazafelé az úton Dani már újra aludt. elhoztam a bebekocsibó, levetkőztettem, beraktam az ágyba és aztóta alszik. Ez volt 11.30-kor, és már 14.10 van. Kicsit aggaszt hogy ilyen aluszékony. A 9. fogára gyanakodtam, de máskor azért nem ilyen drasztikus a kibújás. Remélem nem lesz beteg, hanem csak ezt a szeszélyes időt érzi!

Na, épp most ébredt fel, megyek is hozzá és megszeretgetem!

Amint már néhányan láthatták, felraktam pár videót a netre és büszkén "mutogatom" mindenkiek, hogy milyen ügyes az én kicsi fiam....

Aztán tegnap találtam valamit. Pontosabban két videót, amit eddig kb. 5-ször néztem meg, úgy hogy közben a szívem összeszorult és potyogtak a könnyeim. Itt ismét előjön, az, hogy lehet én vagyok túlon-túl érzékeny, de azt hiszem talán ezt igazán csak az tudja átérezni, aki hasonló cipőben jár vagy járt! Mindenesetre érdemes egy kis időt szentelni rá és végignézni a videókat,mert amíg mi azt nézzük, hogy a másik gyereke mit csinál, amit a mienk még nem, van aki azért küzd, hogy egyáltalán legyen olyan kis emberkéje, akit hasonlítgathat mással. (Lehet, hogy kicsit zavaros amit írtam, de igen magukkal ragadtak az érzelmek!)

Link 1: http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=Ax6ZsFNhMB5Y5gQ7

Link 2: http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=9GlZOTjE7gzoNkM8

30.-án hétfőn a sógornőmmel és a két maszattal sétálni indultunk. Néhányszáz méter után valahonnan zenét hallottunk, hát megkerestük a "zaj" forrását. Az egyik ált. iskola udvarán majális volt, főleg kisgyerekeknek való játékokkal, csúzdával, hintával stb. Gondoltuk menjünk be, Dani is had "szórakozzon" kedvére egyet. Kb 5 perce lehettünk ott, amikor is megpillantottam egy "régi ismerőst" - az ex-em anyukáját. Nagy udvariassággal köszöntem neki, egymásra mosolyogtunk, majd én játszottam tovább Danival. Egyszer csak valaki odajön és nagy örömmel üdvözöl (ex-anyukájának a huga). Tudni kell, hogy én mindig is jóban voltam a családdal és remélem ők is szerettek/szeretnek annyira amennyire én őket. Nagyon megcsodálták a fiamat, össze-vissza dícsérgették és erre jött egy számomra kissé gúnyos megjegyzés: "Na Andi, itt van amire mindig is vágytál!" Lehet, hogy csak én vagyok erre kicsit érzékenyebb, de az effajta megjegyzéseket nem szeretem. Valóban az előző kapcsolatomban én szerettem volna jobban már közös babát, de ez most úgy hangzott, hogy mindegy kitől, csak már legyen végre gyerekem. Na, mindegy, elengedtem a fülem mellett és hallgattam a további dícséreteket. Nagyon furcsa helyzet volt ez, mert szerettem az ex-em és az anyukáját is, mégis valószínűleg neki köszönhetjük, hogy akkor és úgy vége lett 7 évi együttlétünknek. Ahogy nézte a fiamat...... Szerintem belegondolt, hogy akár most ez a gyermek az ő unokája is lehetne.

A ma délutánom katasztrófa volt! Délelött hívott a barátnőm, hogy (bár ma épp szabadnapos, de a főnökét elvitte a mentő a kórházba így be kell ugrania melózni, és a férje is dolgozik), nem vigyáznék-e a fiára. Ismer engem a gyerkőc, mert együtt járunk sétálni, meg kiskorában már vigyáztam rá, de aztért most már mégiscsak "nagyfiú" (10 hós lesz) és képzeljétek micsoda világot rendezett.... Dani kb 20 perce aludt, amikor Helga meghozta Mátét, és 10 percig azt hittem minden szupi. Szépen eljátszott, aztán meg elkezdett visítani szegény és mászott ki az előszobába, mert látta hogy arra ment el az anyja. Na persze, hogy az én fiam is felébredt és ő is visított, hiszen legszebb álmából ébredt a Máté üvöltésére. Mondanom sem kell, hogy innetől ketten nyomták a koncertet, amíg tisztába tettem mindkettőt, felöltöztettem és levittem őket az udvarra. Gondoltam biciklizünk kicsit (Dani 3 kerekűje úgyis 2 személyes). Egy darabig ez is OKÉ volt, de utána újra rázendített Máté, vele együtt Dani. Hát, kénytelen voltam felhívni az anyukáját, hogy nem fog ez így menni, és az apja jött is érte. Most meg Danit alíg bírom visszaaltatni, 10 percenként felsír. pedig látom, hogy álmos, mert csukva van a szeme... de talán most újra elbóbiskolt!
Hú.................... Ez nehéz dió volt!
Ja, amúgy mondta Máté apja, hogy mostanában már a mamával sem marad el. Hát, akkor pont velem???
Na mindegy, de sajnáltam őt is meg a saját gyerekemet is, mert szar lehett így ébredni aztán sírást hallgatni utána is.

Gyönyörű (bár kicsit szeles) napunk volt tegnap. Barátaink invitáslására elmentünk Szombathelyre a Szent György napi vásárba. Dani nagyon élvezte a hatalmas tavat, a kacsákat, hattyúkat és magát a vásárt is. Az a sok nyüzsgő ember.... Ettünk finom Langellót (kemencében sütött lángost), aztán a fiatalúr megevett még több mint egy fél banánt, mindezek után majd megőrült egy perecért. Miután a legény jóllakott, a "nagyok" is ettek, persze a fiúknak nem volt elég a lángos, ők még bedobtak fejenként 1-1 babgulyást ill. pincepörköltöt. Körbejártuk legalább kétszer a vásárt aztán elindultunk hazafelé. Vagyis az egyik fagyizóig. Miután adtunk bőven a kalóriáknak, tényleg elindultunk haza. Danit annyira kiszívta a napsütés és a friss levegő, hogy fürdés után a vacsin beájult. Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt ez a kis kikapcsolódás a baráti társasággal! Ezúton is köszönjük nekik ezt a szép napot!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

El sem hiszem, de tényleg röpül az idő! Nemrég még azt vártam, hogy végre 2 csík legyen azon a bizonyoson, aztán hogy megszülessen a kisbabám és így tovább! Dana már elég korán felállt minden mellett és ügyesen szedte is a lábait ha vezettük, de egyedül elindulni esze ágában sem volt. Tudom, nem voltunk elkésve, de ahhoz képest, hogy mindent elég hamar csinált, az elindulás igen nehézkesen ment. De ma megtört a jég! Odament a távirányítóknak kialakított kis pulthoz, hogy megint elemelje az egyiket, de mivel olyan kis édesen nézett rám ("A fenébe, hát megint észrevetted mit akarok csinálni!?"), ezért én magam adtam a kezébe. Ennek annyira megörült, hogy rögvest a kanapéhoz sietett, de lássanak csodát, nem ült le, hanem elkezdett totyogni. Én meg csak néztem hogy milyen aranyos, hogy örül a távirányítónak és utána esett le, hogy : De hiszen ő megy!!!! Nagyon boldog vagyok! Olyan jó érzés volt látni ahogy vitte azt a kis pelusos popsiját. Aztán gyorsan odamentem és megdícsértem, milyen ügyi (legyen már egy kis önbizalma, hogy ezt megtegye mostmár nap mint nap). Ezután jöhet a gyakorlás: "Gyere ide anyához!" És a kis drágám oda is jött. Persze megunta egy idő után és már csak a telefonért és a távirányítóért volt hajlandó elindulni. Sebaj! De eljött a nagy nap amire "oly rég" vártam!

 Ez az éjszaka megint szörnyű volt. De nem azért mert Dani nem fent volt! Ő olyan édesen aludt. Bementem hozzá, mielött lefeküdtem aludni és azt vettem észre, hogy álmában hüppög (ezt már kétszer csinálta, de akkor fel is sírt). Rosszat álmodott. Ekkor megszólalt a lelkiismeretem....A tegnapi fegyelmezés után biztosan azt álmodta, hogy ráütök a kezére, vagy hogy épp berakom a kiságyba amit nagyon utál. Szörnyű volt!!!!! Megsimogattam a kis buksiját és elmentem lefeküdni, de csak forgolódtam az ágyban és arra gondoltam, nem voltam nagyon szigorú hozzá?? Amúgy egyszer ébredt csak éjszaka, de egy kis teával perceken belül visszaaludt. Aztán reggel amikor felébredt és bementem hozzá, majd kiugrott a kiságyból, úgy örült nekem és ezzel, kicsit megnyugodtam, hogy talán mégsem "utál" annyira a fiam. Mindenesetre ma azzal kezdtem, hogy az első virágot elraktam előle és megpróbálom valahogy máshogy kezelni a dolgait.

 

Hol is kezdjem? A hétvégi nagytakarítás után egy kicsit átrendeztük a nappalit, gondolván feldobjuk a lakást az újítással. De úgy néz ki, a ház legfiatalabb tagjának nem tetszik. Vagy talán nagyon is tetszik? Nem tudom. Most 4 virágom (amiket a hétvégén frissen ültettem át) szabadon vannak és élvezik a napsütést az erkélyajtó elött. Dani mindennel szívesen eljátszik és amíg ott vagyok mellette, nincs is baj. De ahogy egy pillanatra is ellépek mellőle........... Belenyúl a földbe és a parkettára szórja. Utána meg szépen leporolja a kezét és rámnéz "boci" szemekkel, hogy : AKKOR MOST MI LESZ??? Egyszer meg is kóstolta, na azóta az eszébe sem jutott persze. De hogy miért jó ez neki? Próbáltam szépen elmagyarázni neki, hogy azt nem szabad, mert anya virága és amúgy is csupa kosz lesz minden, de semmi. Aztán próbáltam, hogy kicsit ráütök a kezére, de semmi, ezután jött a "bünti". Tudni illik Danika drága utál a kiságyban lenni, hát az a gonosz anyja a következő földezés után belerakta. DE SEMMI!!! Lehet hogy naív voltam akkor, amikor azt mondtam, hogy majd most megtanítom neki, ezt nem szabad?? Sokan azt mondják, hogy ehhez még kicsi, de én nem hiszem. Nagyon okos és értelmes. Mindent megért már és tudja a "NEM" szó jelentését is, mégis.... Hát, tanácstalan vagyok, pedig még csak 1 nap telt el (ezalatt kb 10-szer kellett felporszívóznom a virágföldet), de már arra gondoltam hogy inkább feladom és elrakom a virágaimat olyan helyre ahol nem éri el.

 

(Még mielött valaki félreértené!: Nem vagyok ám erőszakos, durva szülő, csak próbálkozok ezzel-azzal!!! ;-)   )

Úgy látszik Dani tényleg nem egy tankönyvszerű gyerek. Abszolút össze-vissza jönnek a fogai, ráadásul egyszerre több is. 10 hónaposan már kint van 8 foga, és azt hittem most lesz egy kis "szünet" ill. nyugalom. De nem így történt. Megint rosszul alszik éjszaka, legalább 4-szer ébred és elég keservesen sír. Bekentem a kis ínyét és éreztem, hogy felül teljesen meg van duzzadva két oldalt a szemfogaknál. Ha belegondolok, hogy ezek a fogak micsoda kínszenvedést tudnak okozni egy egész életen keresztül..... Először is ugye azzal, hogy kibújnak, aztán meg az évek folyamán egymás után elromlanak. Szörnyű! Hát, kellett ez nekünk???? :)))

Most vettünk neki egy borostyánkő nyakláncot. Állítólag ez jó a fogzáskor. Kíváncsi leszek, mert az első nyakláncban töltött éjszaka szörnyű volt!