Andy

A ma délutánom katasztrófa volt! Délelött hívott a barátnőm, hogy (bár ma épp szabadnapos, de a főnökét elvitte a mentő a kórházba így be kell ugrania melózni, és a férje is dolgozik), nem vigyáznék-e a fiára. Ismer engem a gyerkőc, mert együtt járunk sétálni, meg kiskorában már vigyáztam rá, de aztért most már mégiscsak "nagyfiú" (10 hós lesz) és képzeljétek micsoda világot rendezett.... Dani kb 20 perce aludt, amikor Helga meghozta Mátét, és 10 percig azt hittem minden szupi. Szépen eljátszott, aztán meg elkezdett visítani szegény és mászott ki az előszobába, mert látta hogy arra ment el az anyja. Na persze, hogy az én fiam is felébredt és ő is visított, hiszen legszebb álmából ébredt a Máté üvöltésére. Mondanom sem kell, hogy innetől ketten nyomták a koncertet, amíg tisztába tettem mindkettőt, felöltöztettem és levittem őket az udvarra. Gondoltam biciklizünk kicsit (Dani 3 kerekűje úgyis 2 személyes). Egy darabig ez is OKÉ volt, de utána újra rázendített Máté, vele együtt Dani. Hát, kénytelen voltam felhívni az anyukáját, hogy nem fog ez így menni, és az apja jött is érte. Most meg Danit alíg bírom visszaaltatni, 10 percenként felsír. pedig látom, hogy álmos, mert csukva van a szeme... de talán most újra elbóbiskolt!
Hú.................... Ez nehéz dió volt!
Ja, amúgy mondta Máté apja, hogy mostanában már a mamával sem marad el. Hát, akkor pont velem???
Na mindegy, de sajnáltam őt is meg a saját gyerekemet is, mert szar lehett így ébredni aztán sírást hallgatni utána is.